Sok kiváló sportemberről és őrületes teljesítményről volt már szó a blogon, de a mai poszt főszereplője talán még rajtuk is túltesz. Nem hiába tartják őt sokan minden idők legnagyszerűbb sportolójának. Meglátjátok, Bo Jacksont az Isten is sportolásra teremtette!
Vincent Edward Jackson, ismertebb nevén Bo Jackson egy tíz gyermekes alabamai családban nőtt fel. Ő volt a nyolcadik a sorban.
Gyermekkorától kezdve több sportot űzött párhuzamosan. Középiskolájában kiemelkedett amerikai fociban, baseball-ban, de állami bajnok volt pl. gátfutásban, magasugrásban, távolugrásban és tízpróbában is.
Gyermekkorában elég vehemens természete volt ezért a családban ráragadt a ‘wild boar’, vagyis vaddisznó becenév, illetve ennek a rövidített változataként a Bo.
Közvetlenül középiskola után draftolta őt a New York Yenkees baseball csapata, de Bo visszautasította őket és inkább beiratkozott az Auburn Egyetemre. Ezzel kezdetét vette az egyik legtermékenyebb főiskolai sportpályafutás az amerikai főiskolák sporttörténetében.
Mindent felsorolni igen hosszadalmas lenne, ezért álljon itt inkább néhány kiragadott példa. Hathatós közreműködésével hódították el pl. a Sugar Bowl-t, (amely a főiskolás bajnokság Super Bowl-ja) a Liberty Bowl-t és az Iron Bowl-t is. Ki más lett volna ebből két döntő MVP-je is, mint Bo?
Eddig ez még ugye csak amerikai foci volt, de emellett baseball-ban is hasonlóan kiemelkedőt nyújtott. Bár ebben a sportágban elért eredményei nem olyan jól dokumentáltak ezekben az években, annyi biztos, hogy a főiskolás liga egyik legjobbja volt.
A középiskolai sikerek után vitte tovább az atlétika vonalat is, 100 méteren elért 10.4 -es ideje például egészen figyelemre méltó.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon ment neki, a kérdés csak az lehetett, hogy melyik sportág mellett kötelezi el magát hosszú távon…
1986-ban végül draftolta a Kansas City Royals baseball csapata, de ez mégsem jelentette azt, hogy sikerült volna letennie a voksát egyetlen sportág mellett. A focit, mintegy offseason hobbiként csinálta tovább.
Egy évvel később, 87-ben le is szerződött a Los Angeles Raiders -el, ahol elég rugalmas volt a vezetőség és megengedték neki, hogy a baseball bajnokság befejeztével csatlakozzon szezon közben csapathoz.
Egy komoly csípő sérülés miatt viszont sajnálatos módon a focista karrier csak 4 éven át tartott. Noha egy szezonban sem játszott többet 11 meccsnél, számos emlékezetes megmozdulással írta be magát a szurkolók emlékezetébe és a liga történelmébe.
Hogy megint csak egy kiragadott példával éljek, ő az egyetlen játékos az NFL történetében, akinek két 90 yard feletti, ráadásul touchdown-al befejezett futása is van.
Az 1990 -es szezon végén pedig a Pro Bowl, vagyis a szezon All-Star mérkőzésének MVP-je lett, magyarul őt választották meg legértékesebb játékosnak.
“Ha az anyám feltenne egy sisakot, vállvédőt és egy másfajta mezt, mint amit én hordok, rajta is keresztülgázolnék, ha az utamba kerülne. Pedig az anyámat még szeretem is.”
És akkor vissza a baseball-hoz:
Még sérülése előtt, 1989-ben beválasztották a liga all-star csapatába, amellyel máig ő az egyetlen játékos, akinek ez a profi baseball és foci ligában is összejött.
A focival ellentétben sérülése nem vetett véget a baseball karrierjének, ám erősen visszavetette azt. A Royals korábbi legértékesebb játékosa hirtelen körön kívül találta magát és végül el is hagyta a csapatot. Kisebb csapatokban játszott ám a sérülése csak nem akart helyrejönni. 1992-ben pl. az egész szezont ki kellett hagynia.
Bár a dolgok nagyon nem ebbe az irányba mutattak, megesküdött édesanyjának, hogy vissza fogni térni és hogy lesz még neki hazafutást érő ütése. Habár édesanyja a szezon kezdete előtt röviddel elhunyt, Bo megtartotta a szavát.
1993-ban a White Sox színeiben tért vissza és rögtön első ütésével beváltotta ígéretét. A labdát ezt követően bevésette édesanyja sírkövébe.
Akaraterejét és küzdeni tudását elismerve 1993-ban megkapta az ‘American League Comeback Player of the Year’ címet, amelyet minden évben annak a játékosnak adományoznak oda, aki a legnehezebb időszak után tért vissza a pályára. Ez jelenthet sérülést, magánéleti mélypontokat, stb.
Két év további játék után az 1994-es szezon végén visszavonult.
Ha karrierje részletesebb statisztikáira is kíváncsi volnál akkor ez alatt a két link alatt megtalálod ezeket:
Ha tudtok ilyet javítsatok ki, de nem emlékszem olyan multi-sport talentumra, aki Bo Jackson-hoz lenne fogható eredményességben.
Itt a blogon is volt már szó pl Manno Miltiadészről vagy a Violette Morrisról, akik mindenféle sportban értek el sikereket, de azért a 19. század vége és a 20. század eleje teljesen más világ volt a sportban is. Michael Jordan jutott még eszembe, mint aki több sportágban próbálkozott, de amekkora király volt a kosárpályán, annyira nem hagyott nyomot a baseball-ban.
Akár angol tudás nélkül is érdemes megnézni ezt a 7 perces összefoglalót Bo Jackson pályafutásáról, át fog jönni mennyire kiemelkedő játékos volt.
Őrület, amit művelt, de nehéz megállni, hogy ne játsszon el az ember a gondolattal, hogy mi lett volna ha nem szól közbe az a bizonyos csípő sérülés...
Ha megtetszett az amerikai foci világa nézd meg hol van a közeledben olyan sportegyesület, ahol kipróbálhatod ezt a remek sportot! Amerikai football sportegyesületek >>
