,,Amit ő produkál, az már nem játék, hanem művészet", nyilatkozta Orth Györgyről a Rapid Wien vezetőedzője egy mérkőzés után, amelyen 5-1 arányban maradtak alul az MTK -val szemben.
Ha egy korábbi cikkben azt állítottam, hogy Schlosser Imre volt az első magyar futballsztár, akkor csakis Orth György lehetett a második. Természetesen csak időrendben. A legnagyobbak közé tartoznak mindketten, ahol már lehetetlen sorrendet állítani.

Budapesten, Angyalföldön született 1901.04.30 -án. Szerény körülmények között éltek mosónőként dolgozó édesanyjával, aki egyedül nevelte. Mi más jelenthetett volna kitörési lehetőséget egy szegény budapesti srácnak a 20. század elején, mint a futball?
Ekkortájt szinte minden téren működött egy grund, amelyek csak úgy ontották magukból a tehetségesebbnél tehetségesebb gyerekeket. Orth Gyuri a Lehel téren található grundon kezdett el futballozni a helyi Terézvárosi SK grundcsapatban, majd az Erszébetvárosi AC -ba igazolt. Tehetségére már itt felfigyelt az MTK akkori elnöke Brüll Alfréd, azonban a Vasasnál gyorsabban kapcsoltak és leigazolták a fiatal futballistát. Itt azonban nem töltött sok időt, egy garnitúra mezért és némi pályahasználatért cserébe rövidesen már valóban az MTK-hoz vezetett az útja.
Itt mutatkozott be az élvonalban, de a mai értelemben vett profi fociról még nem beszélhettünk az 1910-es években. Klasszikus értelemben vett fizetést nem kaptak, ezért Orth a futball mellett érettségi után banktisztviselőként dolgozott. A családnak rengeteget jelentett viszont a havonta kapott só, cukor és szén, amit a klubtól kapott apanázsként Gyuri hazavihetett.

1917 -es érkezése után egészen 1928 -ig az MTK csapatát erősítette, amely időszak egybecseng klub történelmének egyik legfényesebb időszakával. Hogy-hogynem, éppen attól az évtől kezdve, hogy Orth Gyurit leigazolta az MTK, sorozatban nyolc alkalommal nyerték meg a bajnokságot. Három alkalommal a bajnoki cím mellé bezsebelte a gólkirályi címet is (1920, 1921, 1922), 1918 -ban pedig az év labdarúgójának választották meg.
Az első években alkalma volt együtt játszani Schlosser Imrével, aki az FTC-től egy nagy botrányt kavart átigazolás után került 1916 -ban az MTK-hoz.

Leggyakrabban középcsatárként számítottak rá, de sok esetben szerepelt a csatárok mögött karmesteri pozícióban is. Hihetetlen játékintelligenciával rendelkezett, amelynek köszönhetően egyéb posztokon is megállta a helyét. Nem egyszer játszott hátvédet, amelyre a játéktudás mellett magas termete is alkalmassá tette, de volt rá példa, hogy a kapuba is beállt.

Ha egyetlen mérkőzést kellene kiemelnem a kék-fehérek színeiben játszott mérkőzések közül, akkor az biztosan az 1924/25 -ös szezonban a Ferencváros felett aratott 11-2 arányban megnyert örökrangadó volna (Orth 5, Molnár 3, Opata, Jeny, Mandl). A mai napig ez a zöld-fehérek legnagyobb arányú bajnoki veresége.

Azok közül a szerencsések közül, akik Orthot és Puskást is látták játszani többen állítják, hogy kettejük közül bizony Orth Gyuri volt a jobb játékos…
Ebben a kérdésben persze lehetetlen igazságot tenni, de az bizonyos, hogy ha nincs az a bizonyos bécsi mérkőzés 1925 -ben, akkor ma még többen ismernék posztunk főszereplőjét itthon és világszerte is.
A bécsi Amateure csapatával játszott barátságos mérkőzést az MTK, amelyen a durvaságáról ismert osztrák hátvéd, Tandler brutális rúgást mért Orth jobb térdére. A diagnózis: szilánkos törés, deformált térd, teljes térdficam, tokszalagszakadás.
A sérülés híre megelőzte a gyorsvonattal visszaérkező csapatot. A pályaudvaron akkora tömeg volt tanúja, ahogy hordágyán kiemelik a vonatból, mintha legalábbis egy nagyobb tornát nyert volna a csapat.

Jó pár hónapnyi lábadozás után visszatért, de a térde már soha nem működött tökéletesen, játékban sem tudta már azt a szintet hozni, mint korábban. Egy-egy meccsre azért megmutatta igazi kvalitásait. 1927 -ben pl Orth vezetésével 13-1 arányban győzte le a válogatott a franciákat. A magyar bajnokságban is voltak még kiváló meccsei, de hosszú távon már sajnos nem volt játékra alkalmas a meggyötört jobb láb. 1929-ben végleg szögre akasztotta a stoplist. A válogatott karrierjét végül mindössze 32 mérkőzéssel és 13 rúgott góllal zárta. Az MTK-ban pedig egészen lenyűgöző 167 bajnoki / 138 gól szerepel a neve mellett.

Szeretett volna játékvezetéssel foglalkozni, de itthon erre nem kapott lehetőséget. A Budai 33 csapatában még tett egy kósza próbálkozást a focival, de hamar belátta, hogy ez már nem fog menni. Az edzői pálya és a világ túloldala felé vette az irányt és 1930 -ban megkezdődött edzői világjárása. Első állomáshelyén hivatalosan a chilei kormány alkalmazottja lett, de igazándiból a szövetségi kapitány feladatkörét látta el. Az első világbajnokságon Chilével az 5. helyet szerezte meg és a későbbiekben még két alkalommal visszatért az országba szövetségi kapitányként.
A chilei kaland után dolgozott olasz és francia klubcsapatoknál is, de nem tudott elszakadni Dél-Amerikától. 1942-ben visszatért első edzői sikerei helyszínére, majd dolgozott Argentínában és Mexikóban is. Mondhatni, hogy bejárta a kontinenst, olyan csapatok szövetségi kapitánya volt, mint Kolumbia, Peru vagy Mexikó. Dolgozott olyan híres-neves klubcsapatoknál is, mint a Deportivo Guadalajara, San Lorenzo vagy a Boca Juniors.
A perui válogatott első nagyobb sikerei is az ő nevéhez kötődnek: 1957-ben a vezetésével győzték le először Argentínát, majd két évre rá Angliát.
Ebből az időből maradt fenn az alábbi kedves kis történet, amelyből nagyszerűen látszik, hogy Orth Gyuri nem felejtette el honnan indult.

1961-ben visszatért Európába, egészen pontosan Portugáliába vezetett az útja, ahol előbb a Sporting majd a Porto edzője lett.

1962-ben éppen hazatérését tervezte, ám egy váratlanul bekövetkezett szívroham miatt már soha nem térhetett haza Magyarországra. Sírja Portugáliában, Porto városában található. Emlékét az Orth György-életműdíj őrzi.