Ismerd meg J.C. “Jesse” Owens, a 20. század egyik legnagyobb sportolójának történetét, aki többszörös olimpiai bajnok sportolóként a legnagyobb szálkát szúrta Hitler és a fajelmélet támogatói szemébe.
Gyermekkora
James Cleveland “Jesse” Owens 1913. szeptember 12-én látta meg a napvilágot az Alabama államban található Oakville-ben. Tizen voltak testvérek, a hét fiú és három lány közül ő volt a legkisebb. Édesapja földművelésből tartotta el a családot, de már szabad emberként, nagyapja még rabszolgaként dolgozott az ültetvényeken.
J.C. (így szólították) kilenc éves korában a család átköltözött Cleveland-be (Ohio).
A nagy migrációnak hívott jelenség első fázisában (1910-1930) kb. 1,5 millió fekete költözött a szegregált déli államokból a jobb lehetőségekkel kecsegtető északkeleti államokba. A legtöbben Texas, Louisiana, Alabama és Mississippi államokból keltek útra és nagyrészt a következő nagyvárosok egyikében telepedtek le: New York, Chichago, Detroit, Philadelphia, Cleveland, Pittsburgh, Indianapolis, St. Louis.
Amikor Clevelandben új tanárnője a nevét kérdezte, akkor ő rávágta, hogy J.C., de a déli akcentusa miatt a tanárnő Jesse-nek értette. Így ragadt rá ez a név egész életére.
Már gyerekként többfajta munkát elvállalt, hogy segíteni tudja családját. Élelmiszert hordott ki, teherautókat pakolt és cipész üzletben is dolgozott, míg apja és idősebb bátyjai a helyi acélműben keresték a kenyérre valót.
Család
Későbbi feleségével Minni Ruth Solomonnal a középiskolában ismerkedtek meg 1928-ban. Gloria, első gyermekük 1932-ben született meg, de a házasságkötésre csak 1935-ben került sor. Ezután még két lányuk született Marlene (1939) és Beverly (1940).
Karrier
Futás iránti szenvedélye már gyerekkorában egyértelművé vált, de karriere elindításában nagy szerepet játszott középiskolai edzője Charles Riley a Fairmount gimnáziumban.
Országszerte először 1933-ban figyeltek fel rá, amikor 100 yardon (91m) beállította a 9.4 másodperces világcsúcsot, távolugrásban pedig 7.56 métert ért el a chichago-i országos középiskolák közti versenyen.
Középiskola után tanulmányait és az atletizálást az Ohio Állami Egyetemen folytatta. Itt rekordszámú, négy-négy aranyérmet nyert az NCAA (Felsőoktatási Atlétikai Szövetség) által szervezett bajnokságban 1935-ben és 1936-ban. Ezt a teljesítményt leközelebb csak 2006-ban tudta megismételni egy bizonyos Xavier Carter.
Fantasztikus tehetsége ellenére Jessenek is el kellett viselnie azt a negatív bánásmódot, ami a feketéket érte a kor Amerikájában. Csak a feketék számára fenntartott szálláshelyeken szállhatott meg és csak ugyanilyen éttermekben ehetett. Hiába a páratlan sportteljesítmény, ösztöndíjra esélye sem volt, így továbbra is dolgozott a sport és az egyetemi tanulmányok mellett. Volt ő többek között pincér, liftkezelő és besegített az egyetemi könyvtárban is.
1935. május 25-e egészen elképesztő nap volt, nem csak Jesse életében, de az egész sporttörténelemben. Aznap három világcsúcsot döntött meg és beállított egy negyediket 45 perc alatt (!!). Vannak, akik szerint egyenesen ez volt a sporttörténet legjelentősebb 45 perce.
Nézzük mi is történt ebben a háromnegyed órában:
- Világcsúcs beállítás 100 yard síkfutásban 9,4 mp-es idővel.
- Világcsúcs döntés távolugrásban 8,13 méterrel. (További 25 évig volt érvényben a rekord, ami atlétikában brutálisan hosszú időszaknak számít. Érdekesség, hogy Owens a helyszínen látta, ahogy Ralph Boston megdönti csúcsát az 1960-as római olimpián.)
- Világcsúcs döntés 220 yard (201,2 m) síkfutásban 20,3 mp-es idővel.
- Világcsúcs döntés 220 yard gátfutásban 22,6 mp-el. Ezzel ő volt az első, aki 23 mp alá tudta szorítani az idejét.
Erre már tényleg nincsenek szavak.
A berlini olimpia
Szegregáció ide vagy oda, ilyen előzmények után egyértelmű volt, hogy Owens az Egyesült Államok csapatának tagjaként részt vesz az 1936-os berlini olimpián.
Adolf Hitler nem titkolt célja volt az olimpián keresztül demonstrálni a náci Németország gazdasági erejét, illetve sportolóin keresztül az árja faj felsőbbrendűségét.
Jesse Owens négy aranyérménél nagyobb fricskát aligha kaphatott volna.
Első aranyérmét augusztus 3-án 100 méteres sprintben szerezte 10,3 mp-es idővel végezve honfitársa Ralph Metcalfe és a holland Tinus Osendarp előtt.
Másnap távolugrásban végzett az élen 8,05 méterrel. Rá egy napra megszerezte harmadik aranyérmét is 200 méteres síkfutásban 20,7 mp-es idővel.
A negyedik aranyat augusztus 9-én akasztották a nyakába a 4x100-as váltót követően. A váltó tagjai Jesse Owens mellet Ralph Metcalfe, Frank Wykoff és Foy Draper voltak. Nem mellesleg 39,8 mp-es világcsúccsal végeztek az élen.
Egyetlen ember volt az olimpiák történetében, aki meg tudta ismételni ezt a teljesítményt, mégpedig Carl Lewis a 84-es (szocialista országok által bojkottált) Los Angeles-i olimpián.
Még a versenyek előtt meglátogatta Owenst az olimpiai faluban egy Adi Dassler nevű figura, aki meggyőzte, hogy a cége által gyártott cipőket használja versenyzéshez. A cég nevét már csak a rend kedvéért írom le: Adidas. Így lett Jesse Owens az első fekete sportoló, akinek szponzora volt. A sors fintora, hogy ez éppen egy német cég volt.
A feljegyzések szerint Hitlert rettenetesen bosszantotta, hogy egy fekete sportoló sorozatban nyeri az aranyérmeket. Az volt az álláspontja, hogy jobb fizikai felépítésük miatt a jövőben ki kell zárni az olimpiákról.
Még egy furcsaságot szeretnék kiemelni az oimpiával kapcsolatban. A náci Németországban a fekete sportolók emberségesebb bánásmódban részesültek, mint odahaza az Egyesült Államokban. Az olimpiai faluban bőrszíntől függetlenül együtt laktak és étkeztek a sportolók.
A náci propaganda ellenére Jesse Owens a sporttársak és a német emberek körében is az egyik legnépszerűbb ember lett 1936 nyarán.
Berlin 1931-ben nyerte el az olimpia rendezésének jogát, ám amikor 1933-ban a náci rezsim került hatalomra az is felmerült, hogy elveszik Berlintől a rendezést. A németek végül ígéretet tettek, hogy származástól függetlenül minden sportoló rajthoz állhat, de több ország, köztük az Egyesült államok így is erősen fontolgatta a bojkottot. Szerencsére nem maradtak otthon, hiszen akkor szegényebbek lennénk ezzel a történettel. Végül csak a már polgárháborúba sodródott Spanyolország maradt távol az olimpiától.
Az éremtáblázaton éppen Németország, az Egyesült Államok és Magyarország végzett az élen:
| Arany | Ezüst | Bronz | |
| Németország | 33 | 26 | 30 |
| Egyesült Államok | 24 | 20 | 12 |
| Magyarország | 10 | 1 | 5 |
Az olimpia után
Az olimpia után visszatért az Államokba, ahol sikerei hatására jól jövedelmező ajánlatokat kapott. Az atlétikai szövetség munkatársai viszont ezt nem nézték jó szemmel és visszavonták amatőr sportolói státuszát, egyúttal derékba törve sportolói karrierjét.
Hiába szerzett 4 aranyérmet egyetlen olimpián, hazájában semmiféle kivételezésben nem részesült, sőt! Ugyanúgy csak a busz hátuljában utazhatott a feketék számára fenntartott helyeken és a legtöbb étteremben ugyanúgy nem szolgálták ki, mint az olimpia előtt.
Franklin Roosevelt, az USA akkori elnöke sem gratulált neki, még csak egy gratuláló üzenetet sem küldött neki, ami érthető módon eléggé bántotta Owenst.
Sportolói karrierjétől megfosztva minden lehetőséget meg kellett ragadnia, hogy eltartsa családját. Helyi futók, sőt több ízben versenylovak ellen állt ki (40 yard előnnyel indult 100 yardon). Később így nyilatkozott erről az időszakról:
“Azt mondják lealacsonyító egy olimpiai bajnoknak lovakkal versenyeznie, de mit tehettem volna? A négy aranyérmemet nem ehettük meg.”
Később próbálkozott vállalkozás indításával, dolgozott benzinkutasként is, de minden igyekezete ellenére anyagilag padlóra került. Innen állami segítséggel tudott talpra állni miután kinevezték az USA sport nagykövetének. Motivációs beszédeket tartott Amerika szerte nagyvállalatoknál, civil szervezeteknél, fekete közösségekben, iskolákban.
1976-ban megkapta a legmagasabb elismerést, amelyet civil ember kaphat az Egyesült Államokban. Gerald Ford elnök az olimpiai csapat előtt adta át neki a Medal of Freedom kitüntetést.
1979 februárjában visszatért a Fehér házba, ugyanis Jimmy Cartertől megkepta a Living Legend díjat. Ugyanekkor még megpróbálta meggyőzni Jimmy Cartert, hogy az USA mégiscsak vegyen részt az 1980-as moszkvai olimpián, mondván az olimpia eszméje a politika felett kell álljon, ám ezügyben nem járt sikerrel.
35 év kemény dohányzás után 1979 decemberében a tüdőrák egy agresszív fajtájával került kórházba és a betegség néhány hónap alatt le is győzte a szervezetét. 1980 március 31-én érte a halál az arizonai Tucsonban.
Halála után több elismerésben is részesült: 1990-ben Georg H.W. Bush posztumusz tüntette ki a Congressional Gold Medal-lal, Berlinben pedig egy sétányt neveztek el róla az olimpiai stadion mellett.
Öröksége tovább él három lányában és unokáiban, illetve a lányok által működtetett Jesse Owens alapítványban.
Éppen ideje volt, hogy életéről film készüljön, íme az előzetes:
