Álmát tekintve Natalie Du Toit semmiben nem különbözött a világ más részein élő fiatal sportolóktól. A Dél-afrikai úszósport ígéreteként az ő szeme előtt is az olimpiai részvétel lebegett. 17 évesen már épp kezdett feltűnni a Dél-afrikai úszósport horizontján, amikor egy sajnálatos robogós baleset miatt az egyik lábát térd alatt amputálni kellett.
Ha ezek után azt gondolod, hogy fantasztikus paralimpiai sikerekről lesz szó, csak részben van igazad.

A baleset szerencsére nem törte meg Nataliet. Járni ugyan még nem tudott, de három hónappal később már újra a medencében volt azzal a céllal, hogy felkészüljön a 2002-es nemzetközösségi játékokra. Talán furcsán hangzik, de állítása szerint a baleset csak fokozta az eltökéltségét. Az új helyzethez igazodva versenyszámain is módosítania kellett. 200 és 400 méteres távokról 800 és 1500 méterre váltott, mert nagyobb távon jobban tudta ellensúlyozni testi fogyatékosságát.

Aranyos karrier

Natalie számos érmet (főleg aranyat, a részletes eredménysort lásd lentebb) nyert a 2004-es, 2008-as és 2012-es paralimpiai játékokon, illetve időközben a 2002-es, 2006-os és 2010-es nemzetközösségi játékokon sem adta lejjebb. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy bizonyos versenyszámokban nem volt ellenfele a paralimpikonok között, de nem csak velük versenyzett.
Tizennyolc évesen például döntőbe jutott 800 m gyorson az ép versenyzők között a 2002-es játékokon. A testi fogyatékkal élők versenyén pedig világcsúcs idővel nyert 50 és 100 méteren is.
Gondoljunk csak bele, alig egy év telt el ekkor a baleset időpontjához képest.

Peking

Miközben gyakorlatilag leigázta a mezőnyt a paralimpikonok között, egy pillanatra sem adta fel azt az álmát, hogy olimpián szerepeljen. Kitartása meg is hozta a gyümölcsét. A 2008-as sevillai hosszútávúszó-világbajnokság 10km-es számában negyedik helyen végzett (mindössze 5 mp-el elmaradva a győztes mögött), kvótát szerezve a pekingi olimpiára.
Ezzel Natalie Du Toit belépett azon kevés sportoló körébe, akik testi fogyatékosságuk ellenére tudták kiharcolni az olimpiai részvétel jogát.
Az olimpián végül a 16. helyen végzett.

Ö részesült abban a megtiszteltetésben, hogy országa zászlaját vihette a megnyitó ünnepségen. Ezzel az első sportoló lett, aki ugyanabban az évben az olimpián és a paralimpián is zászlóvivőként vezethette a sporttársakat.

Natalie története mintapéldája annak, hogy mi mindenre képes az ember, ha nagyon erősen el akar érni valamit és képes erre a célra fókuszálni akkor is, ha az élet olykor arcon csapja.
Manapság motivációs beszédeket tart, amelyekben arra ösztönzi hallgatóságát, hogy bármi is történik, soha ne adják fel az álmaikat.