13-szoros magyar bajnok, 7-szeres magyar gólkirály, válogatott labdarúgó 21 éven keresztül, a világ valaha volt 6. legjobb góllövője. Aki egy kicsit is képben van a magyar labdarúgás hőskorával kapcsolatban rögtön tudja, hogy a felsoroltak nem illhetnek senki másra, csakis Schlosser Imrére, a legendásan görbelábú Slózira, az első Európa szerte elismert és ünnepelt honi labdarúgóra. Ha valakinek esetleg idáig kimaradt volna futballunk e korai szakasza, itt az ideje pótolni!

Sclosser Imre 1889 október 11-én született Budapesten Schlosser János és Kettner Irma harmadik gyermekeként. Négyen voltak testvérek, Slózinak két bátyja és egy húga volt.
Gyerekként a jól csengő nevű Aston Villában és a Remény Fc grundcsapataiban kezdett el focizni és emellett persze társaival a téren is rendszeresen rúgták a rongylabdát. Törzshelyük a Petőfi tér volt.

A kezdetek

A két idősebb Schlosser fiú már az FTC-ben sportolt, természetesen beajánlották az öcsköst is. Malaky Mihály a Ferencváros intézője egy próbamérkőzésre hívta, ahol meg lehetett elégedve a látottakkal, mert a meccs után rögtön nyélbe is ütötték a leigazolását. Így esett, hogy valamivel a 16. születésnapja előtt Schlosser Imre 1905-ben a regnáló bajnokcsapathoz igazolt.

Bár bajnokcsapat volt, a körülmények mai szemmel nézve nagyon kezdetlegesek voltak a Fradi háza táján. Akkoriban még nem az Üllői úton, hanem a Soroksári úton állt a pálya, de  ezen kívül nem sok minden volt ott. Klubházról még nem is álmodhattak a játékosok, de “tribűnként” is csak néhány lóca szolgált a vasúti töltés oldalában.

"Tagja voltam az FTC-nek, Magyarország bajnokcsapatának. Egyetlen ellenszolgáltatás, amit a klubomtól kaptam, az volt, hogy használhattam az FTC mezt. A cipő, amellyel a győzelmet jelentő gólokat rúgtam, azonban már nem a klubé volt. Azt már magamnak kellett beszerezni. Egészen természetesnek találtuk, hogy ha játszani akarunk, ahhoz cipőt is kell venni, s ha az FTC-nek nem lett volna pénze, a zöld-fehér trikót is megvettük volna." (www.tempofradi.hu)

Szereplését a Fradi harmadik csapatában kezdte meg, de tehetségét látva nagyon hamar a második csapathoz irányították. Ez azért is volt óriási lehetőség, mert akkoriban az volt a bevett szokás, hogy ha lesérült valaki az első csapatból a második csapat azonos poszton játszó játékosát hozták fel, amíg a kezdőjátékos fel nem épült. A lehetőség még 16 éves korában elérkezett, de a Postás elleni találkozón még nem állt készen. Saját bevallása szerint is csapnivalóan játszott aznap, így visszairányították a második csapathoz, hogy erősödjön még egy kicsit.
Három hónap múlva újra megkapta az esélyt és ekkor már élt is vele. Olyannyira sikerült felvennie a ritmust, hogy első szezonja végén máris magyar bajnok labdarúgónak vallhatta magát. 

Lendül a legendás balos

Innentől kezdve futószalagon szállította gólokat a franzstadti szurkolótábor legnagyobb örömére. 1906 és 1915 között 129 mérkőzésen 215!! gólt hozott össze, amire hirtelen jelzőket sem találok.
Természetes, hogy csakhamar kihagyhatatlan lett a válogatottból is, ahol szintén nagyon fiatalon, már 17 évesen bemutatkozott.
Bár erősen ballábas játékos volt, kiismerhetetlen cselei és csupaszív játéka miatt óriási népszerűségre tett szert. Nem az a fajta csatár volt, aki a kapu előtt várja, hogy kiszolgálják. Beszámolók szerint fáradhatatlanul dolgozott mezőnyben is, illetve szívesen szolgálta ki a társakat ő is, ha úgy jött ki a játék.
Népszerűsége vetekedett a kor ünnepelt színészeivel, primadonnáival. Rengetegen utaztak Pestre csak azért, hogy megcsodálhassák Slózi (egy osztrákok elleni válogatott meccsen kapta a becenevet) játékát. A szurkolók nemzeti kincsnek tekintették, hatására versek, filmek születtek abban az időben. Nem mellesleg játékán fellelkesülve gyerekek ezrei kezdtek el focizni. Nagyon valószínű, hogy nélküle (és persze Orth, Schaffer, Cseh II és társaik nélkül) nem alakult volna ki a későbbi aranycsapat sem.
Személyiségére jellemző, hogy a hatalmas népszerűség ellenére mindig megmarad szerény, alázatos játékosnak és embernek.

Váratlan klubváltás

 Pályafutása 1915-ben nem várt fordulatot vett. Összekülönbözött a Ferencváros vezetőségével (állítólag taknyos kölyöknek nevezték) és meg sem állt a Hungária körútig.

“Titokban sok könnyet hullattam az elhagyott zöld-fehér színekért, melynek még ma is változatlanul híve vagyok és az is maradok. Könnyen meg lehet ezt érteni, hiszen az igazi klubszellemet ott szívtam magamba és az FTC-ből lendült futballkarrierem a magasba. Mindig igazi örömet éreztem, mikor a zöldfehér sávos trikót magamon feszülni éreztem. A zöld-fehér színek iránt érzett szeretetemet azon reménykedésem is bizonyítja, hogy kisebbik fiam, aki jelenleg még a kölyökcsapatban rúgja a labdát, néhány év múlva fel fogja eleveníteni azokat az időket, amikor az FTC-ben Slózi rúgta a gólokat…” (www.tempofradi.hu)

Slózi hatékonyságát nem törte meg a klubváltás, az MTK-ban is a megszokott ütemben szállította a gólokat. 115 mérkőzésen 135 gólt ért el, az 1916/17-es szezonban 16 meccsen elért 38 gólja azóta is rekord. 1916-1922 között hat bajnoki címet és egy gólkirályi címet szerzett.

Külföldi pályafutás

Külföldön először nem is játékosként, hanem edzőként kapott szerepet a svéd IFK Norrköping csapatánál. Itt túl nagy sikereket nem ért el, de egy jól sikerült lengyel túra után szerződtette a krakkói Wisla.

Rövid idő után a csapat nem tudta állni a fizetését ezért Bécsbe tette át a székhelyét, ahol mindjárt két csapat is foglalkoztatta. Az ifiket edzette az első osztályú Wiener AC gárdájánál és emellett vezetőedzőként tevékenykedett a második vonalban szereplő Brigittenauer AC csapatánál. A Brigittenauerrel sikeresen fel is jutott az első osztályba, ahol végül a második helyen végzett a WAC-ot is megelőzve.

 Bár kétségtelenül voltak sikeres időszakai, az igazság az, hogy Schlosser Imre nem volt jó edző. Ezzel kapcsolatban fia (Solymosi Norbert válogatott kapus és kosárlabdázó) így nyilatkozott:

“Amilyen csodálatos futballista volt az édesapám, annyira nem boldogult az edzősködésben. Egyszerűen nem volt jó edző. S ahogy nem volt jó edző, ugyanúgy nem volt jó üzletember. Volt egy kis sportszerboltja, de ott is inkább a szívére, mint a zsebére hallgatott. Ha bejött egy gyerek, s kért egy labdát, s előszedte a kuporgatott pénzét és bevallotta, hogy… ennyivel meg ennyivel kevesebbje van – apám levette a labdát a polcról, odanyomta a kezébe, mondván: – Vidd csak el, s rúgjál vele sok gólt… A rengeteg tiszteletdíjból is nagyon sokat elosztogatott a gyerekeknek. Kivitte a pályára, s a legügyesebbnek egyet-egyet a kezébe nyomott. Mindenki szerette, tisztelte.”  (www.tempofradi.hu)

Újra itthon

37 évesen még megadatott neki, hogy újra magára öltse az imádott zöld-fehér mezt. Góllövő képessége semmit nem kopott az edzősködéssel töltött idő alatt. Az 1926/27-es szezonban 14 meccsen 11 gólt ért el.

A következő szezonban már a Budai 33 játékos-edzőjeként szerepelt majd a másodosztályú Pesterzsébet játékosa lett. Itt jelentett be visszavonulását, bár néhány mérkőzésen később még pályára lépett a Budafok színeiben.

Válogatott

Slózi 21 éven át szolgálta a nemzeti csapatot és nem is akárhogy! Nincs még egy olyan játékosa a magyar futballnak, aki ilyen hosszú időn át válogatottnak mondhatta volna magát. 38 évével sokáig a legidősebb válogatott labdarúgó címet is magának tudhatta.
Első alkalommal 17 évesen viselhette a címeres mezt Hajós Alfréd (igen, az a Hajós Alfréd) kapitánykodása alatt. Első meccsén még nem sikerült betalálnia, de sokáig azért nem kellett várni az első válogatott góljára sem. Egy hónappal debütálása után 1906 november 4-én egy góllal vette ki a részét az osztrákok elleni 3-1 -es sikerből.
1927-ig 68 mérkőzésen lépett pályára a válogatottban és ezalatt az idő alatt 58 gólt ért el. Legemlékezetesebb meccsén 6 gólt rámolt be Svájc válogatottja ellen (9-0 volt a végeredmény), de emellett volt még egy 5 gólos és három 3 gólos meccse is a válogatottban. 

A későbbiekben néhány évig még játékvezetőként is szolgálta a honi labdarúgást. 66 évesen pedig abban a megtiszteltetésben volt része, hogy 1955-ben, a 100. magyar-osztrák mérkőzésen ő végezhette el a kezdőrúgást 104 ezer(!) néző előtt a Népstadionban.

Schlosser Imre, az ország Slózija 1959 július 28-án hunyt el Budapesten. Népszerűségére jellemző, hogy halála után két kőfaragó rajongója ingyen készítette el sírkövét, amelyen ez szerepel: Slózi. 75x a hazáért.

Puskás Ferenc egyszer viccesen azt nyilatkozta, hogy ha az égi pályákon összeáll minden idők legjobb magyar válogatottja - és őt is beveszik a csapatba - , akkor Schlosser kedvéért hajlandó kihúzódni a balszélre. - Hát ekkora játékos volt Schlosser Imre, az első magyar futballsztár.