Ezek a futball pályák cseppet sem nevezhetőek átlagosnak. Azok körében, akiket egyszer megérintett a lelátó hangulata és egy falusi 'libalegelőben' is képesek meglátni a szépet, ezek a pályák elhelyezkedésükkel, vagy éppen építészeti megoldásaikkal igen nagy tetszést fognak aratni. Hiába, a futball mindenhol utat tör magának, nem számít hogy sarkkör vagy sivatag.

Stadion Gospin Dolac - Horvátország, Imotski

Talán többeknek rémlik a portugál Braga stadionja, ahol a két rövidebb oldalon lelátók helyett sziklafalak állnak. Kicsit hasonló a horvát NK Imotski hazai pályája is, amelyben egy régi kőfejtőben épült. 4.000 néző tud itt helyet foglalni és élvezni a horvát 3. osztály küzdelmeit. A helyszínt még idillikusabbá teszik, hogy kb. 500 méterre található a kék vizű Modro Jezero tó.

Vitán felül áll, hogy az európai foci tekinthető a világ legnépszerűbb sportjának. Ha valaki hosszabb ideje követi a blogot, valószínűleg levette, hogy nálam is kiemelkedik a sportágak közül. Mindazonáltal el kell ismerni, hogy azokban a kritikákban is van valami, amikor azt mondják, hogy a futball nem valami férfias sport. Abban az értelemben ez mindenképp igaz, hogy valóban nem lehet úgy végignézni egy meccset, hogy ne legyen benne legalább egy-két felháborító színészkedés. Ahogy a játékosok közelednek a kapu felé, úgy nő annak az esélye is, hogy a labdás játékos már egy kis fuvallat hatására is fél percig hempereg a földön.

Mai főszereplőnk és az ő sportága tökéletes ellentéte az előbbiekben leírtaknak. Nem akarok úgy tenni, mintha rengeteget tudnék a rögbiről, de ha felszínes ismereteim nem csalnak, az új-zélandi All Blacks és legendás kapitányuk Buck Shelford még ezek közül a rendkívül kemény srácok közül is kiemelkedik.

Giuseppe Meazza és dr. Sárosi György kézfogása az 1938-as VB döntő előtt.
Mint ismert, a végeredmény 4-2 lett az olaszok javára. A magyar gólokat Titkos és Sárosi szerezték.

Az olimpiák történetének egyik leginspirálóbb mozzanata egy éremhez fűződik, de ez nem az aranyérem, amire a legtöbben elsőre gondolnának, még csak nem is ezüst vagy bronz.
Pedig a kanadai Lawrence Lemieux -nek minden esélye megvolt arra, hogy ezek közül az egyiket megszerezze. Azt, hogy ez végül nem sikerült, végül egy pillanatig sem bánta meg.

Az 1988 -as Szöuli játékokon szinte ideális körülmények közt kezdődött meg a Finn osztályú vitorlások versenye, ám az ötödik futamhoz érve ez gyökeresen megváltozott, az időjárás viharossá vált. Lemieux a futam felénél második helyen vitorlázott, amikor megpillantotta, hogy egy másik hajóosztályban az egyik hajó felborult és két sérült szingapúri olimpikonnal a fedélzetén hánykolódik a tengeren.

Szurkolunk nekik hétről-hétre, rajongunk értük, követjük őket a social médiában, azonnal értesülünk szinte minden hírről, ami velük kapcsolatos. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a kezdetekkel túl sokan tisztában lennének. Nyolc nagy európai klub alapításának körülményeit vizsgáljuk meg röviden a posztban, hátha tudunk újat mondani. 
Gondoltad volna például, hogy több mint 100 éve a Manchester United egy bernáthegyinek köszönhetően menekült meg a csődtől?

A Liverpoolt 1892 június 3 -án alapította John Houlding. 1892 előtt 8 szezonon keresztül az Everton használta az Anfield-i pályát, de aztán a terület tulajdonosával, a fentebb említett John Houldinggal folytatott sorozatos viták miatt úgy döntöttek, hogy átköltöznek a Goodison Parkba. Még ugyanebben az évben Houlding alapított egy másik csapatot az Anfield-en, amelyet Everton Athletic -nek szeretett volna elnevezni, az FA viszont visszautasította ezt a nevet, így esett a választás a Liverpool FC -re (illetve egészen pontosan: Liverpool Football Club and Athletic Grounds Company, Limited).
A csapat jó rajtot vett, első szezonjukban úgy nyerték meg a másodosztályú bajnokságot, hogy egy meccset sem veszítettek.

Sok kiváló sportemberről és őrületes teljesítményről volt már szó a blogon, de a mai poszt főszereplője talán még rajtuk is túltesz. Nem hiába tartják őt sokan minden idők legnagyszerűbb sportolójának. Meglátjátok,  Bo Jacksont az Isten is sportolásra teremtette!

A 13 éves Stevie Wonder hülyéskedik Muhammad Alival (1963)

Mostanában többször eszembe jutott, hogy mi lehet gyerekkorom kedvelt játékosaival, mennyit változhattak azóta, hogy nem látni őket hétről hétre.
Az érdekesség kedvéért mindenkiről kerestem egy gyerekkori képet (ha sikerült), egyet az aktív évekből és egy lehetőleg minél frissebbet.
Igyekeztem pár szóban leírni azt is, hogy mi van velük mostanában.

1. Alan Shearer

Dolgozott a BBC szakértői csapatában és írt cikkeket a Sun sportrovatába is. Jótékonysági események gyakori résztvevője és több alapítvány támogatója.

Olimpikon atlétákra gondolva többségünknek nem éppen a finn futók jutnak először eszébe. Megkockáztatom, sokan felkapják a fejüket, amikor azt állítom, minden idők egyik legfantasztikusabb futója egy finn fiatalember, Paavo Nurmi volt.

Vannak sportolók, akik tehetségükre építve tudnak kitűnni és vannak akik, vasakarattal, hihetetlen szorgalom árán jutnak fel a csúcsra. Bejegyzésünk főszereplője ez utóbbi csoportba tartozik.
Van a finneknek egy szavuk, a “sisu”, amit nem tudom le lehet-e egy az egyben fordítani magyarra, de egy szóban fejezi ki mindazt, amit mi az akaraterő, elszántság, kitartás és bátorság szavakkal tudunk körülírni.
Paavo Nurmi pontosan ezt testesítette meg.

Meccset nézni természetesen a helyszínen a legjobb, ám ha ez valamiért mégsem jönne össze, akkor nincs jobb egy jó kis sport pub-nál. Mutatunk most ötöt, amit legszívesebben azonnal kipróbálnánk.

Flames Central - Calgary, Kanada

A zord kanadai télben egy pillanat alatt melegíti fel a sportra éhes albertai lelkeket a Calgary-ban található Flames Central. Talán sértés is bárnak titulálni, hiszen már-már színház ez a hely és nem csak átvitt értelemben, hiszen a Flames Central egy régi színház épületében kapott helyet. Szinte már alap, hogy a falakat Flames játékosok aláírt fotói és felszerelései borítják.

219 8 Ave SW, Calgary
https://www.facebook.com/palacetheatreyyc/