Ha valakinek megadatik, hogy autóversenyzőként kétszer is megnyerje az amerikai CART sorozatot, több mint 40 alkalommal álljon rajthoz a Forma 1-ben és mégsem ezek a legnagyobb sikerei, akkor ott kell lennie még valami hihetetlen teljesítménynek. Ha pedig ehhez még hozzáteszem, hogy közben mindkét lábát elveszítette egy brutális balesetben, akkor az autósport  kedvelői rögtön tudják, hogy Alex Zanardiről lesz szó.

Nekik Alessandro “Alex” Zanardit már biztosan nem kell bemutatni, úgyhogy csak egy nagyon rövid felzárkóztató azok kedvéért, akiket a Forma 1 és a különböző autóverseny sorozatok nem annyira hatnak meg:

• Alessandro Zanardi olasz autóversenyző
• Forma 1-es pilóta 1991-1994 között, majd 1999-ben ismét
• A CART széria kétszeres bajnoka (1997, 1998)

Az 1999-es Forma 1-es szezonban Ralf Schumacherrel együtt szerepelt a Williams csapatában, ám túl sok sikerélménye nem volt, egyszer sem sikerült pontot szerezni az idény során. A 2000-es évben a Williams le is cserélte Jason Buttonra.

Noha lett volna lehetősége másik csapathoz szerződni és a Forma 1-ben folytatni, de ehelyett inkább korábbi sikerei helyszínét Amerikát és a CART sorozatot választotta.

2001-ben a Nunn Racing színeiben kezdett, de nem volt túl jó a szezonja, csak 3 top 10-es eredményt ért el. Szeptember 15-én, a szezon 15. futamán, Németországban, a lausitzringi versenyen egy súlyos balesetet szenvedett.
A boxutcából jött ki amikor kicsúszott, majd visszatért a pályára. A mögötte érkező Patrick Carpentiernek még sikerült kikerülnie, de az őt követő Alex Tagliani 350 km/h sebességgel oldalba találta Zanardi autóját, leszakítva annak orr részét.
Csodával határos módon túlélte a balesetet annak ellenére, hogy brutális vérveszteséget szenvedett el. Életveszélyes állapotban szállították kórházba, ahol a gyors beavatkozásnak köszönhetően meg tudták menteni az életét, de mindkét lábát amputálni kellett.
Ezzel a balesettel véget ért Zanardi autóversenyzői karrierje. 35 éves volt ekkor.

Ő maga így nyilatkozott később a történtekről:
“Nem emlékszem a balesetre, talán jobb is. Hétszer állt meg a szívem azon a napon és elvesztettem a testemben lévő vér 75%-át. Kevesebb, mint egy liter maradt bennem. A szívem csak plazmát és friss levegőt pumpált.”

Alex Zanardi viszont nem az a fajta ember, aki egy ilyen tragédia után depresszióba süllyedve sajnáltatja magát. Visszatérését a sportba sokan a valaha volt legnagyszerűbb sportolói visszatéréseként aposztrofálják.
Ezt elismerendő 2005-ben meg is nyerte a  Laureus World Sports Award for Comeback of the Year díjat.

48 kórházban töltött nap és 16 operáció után kezdődött meg rehabilitációja, majd 2003-ban már újra versenyez, egy speciálisan számára kialakított autóban. A következő években több sorozatban is rajthoz áll (ETCC, WTCC), de élete legnagyobb diadalát nem a kormány mögött érte el.

“Amikor a baleset után magamhoz tértem, az első gondolatom az volt, hogy hogy a fenébe fogok még annyi mindent véghezvinni az életben lábak nélkül. Abban viszont egy pillanatig nem kételkedtem, hogy ki fogom találni.”

Hogy formában tartsa magát elkezd hajtott kerékpárral versenyezni. 2007-ben úgy szerezte meg a 4. helyet élete első kézzel hajtott kerékpáros versenyén New York-ban, hogy mindössze 4 hét edzés után állt rajthoz.

Több olaszországi győzelem után 2012-ben  H4-es kategóriában, a kézzel hajtott kerékpáros időfutamban és a mezőnyversenyben is paralimpiai bajnok lett. A váltóban pedig ezüstérmet szerzett.

Győzelmére visszaemlékezve így nyilatkozott:
“Miután megnyertem a versenyt megcsókoltam az aszfaltot. Ez egy igazi Zanardi pillanat volt. Ahogy az ajkammal megérintettem a meleg aszfaltot, valami egészen váratlan történt. Mintha egy láthatatlan hálózatra csatlakoztam volna rá. Láttam magam gyerekként, az első gokart köreim alatt, az első győzelmeimet, nehéz pillanatokat, későbbi győztes futamokat, a balesetemet és az azt követő rehabilitációt. Mindezt két másodpercbe sűrítve. Hihetetlenül intenzív pillanat volt. Hatalmas boldogság és nosztalgia löket egyszerre. Mintha ez az aszfaltcsík kötötte volna össze életem minden fontos momentumát.”

Zanardi teljesítménye az aszfalton az emberi akaraterő csodája, ami még messze nem ért véget. Minden valószínűség szerint Rióban is találkozhatunk vele.