Az olimpiák történetének egyik leginspirálóbb mozzanata egy éremhez fűződik, de ez nem az aranyérem, amire a legtöbben elsőre gondolnának, még csak nem is ezüst vagy bronz.
Pedig a kanadai Lawrence Lemieux -nek minden esélye megvolt arra, hogy ezek közül az egyiket megszerezze. Azt, hogy ez végül nem sikerült, végül egy pillanatig sem bánta meg.
Az 1988 -as Szöuli játékokon szinte ideális körülmények közt kezdődött meg a Finn osztályú vitorlások versenye, ám az ötödik futamhoz érve ez gyökeresen megváltozott, az időjárás viharossá vált. Lemieux a futam felénél második helyen vitorlázott, amikor megpillantotta, hogy egy másik hajóosztályban az egyik hajó felborult és két sérült szingapúri olimpikonnal a fedélzetén hánykolódik a tengeren.
Nem sokat hezitált, saját versenyét faképnél hagyva sietett a bajba került sporttársak segítségére. Ezzel természetesen lenullázta a saját érem esélyeit, ám érdemessé vált egy másik elismerésre, a Pierre de Coubertin Medal -ra.
Az eset után a következőt nyilatkozta: “A vitorlázás első számú szabálya, hogy azt látod, hogy valaki bajban van, segíts neki.”
Az olimpiai éremszerzésről így végül alaposan lecsúszott, de elnyert egy még különlegesebb elismerést, a Pierre de Coubertin Medal-t, amelyet Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke adott át neki. Ezt a díjat olyan sportolóknak ítélik oda, akik sportszerűségből mutatnak példát a világnak. Az elismerés nagyságát jól mutatja, hogy a mai napig 18 alkalommal ítélték csak oda valakinek.
Siew és Chan, a két szingapúri versenyző elég nagy pácban voltak. 32 kilóméterre voltak a parttól, amikor hajójuk felborult a viharos tengeren. Siew próbált a felborult hajóba kapaszkodni, Chant viszont egyre távolabbra sodorták a négy méteres hullámok. Kettejük között ő volt igazán nagy bajban, hiszen a hatalmas hullámok között rövid időn belül nagyon nehéz lett volna megtalálni, ha elsodorja a tenger.
Miután elindult, Lemieux-nek minden tudására szüksége volt ahhoz, hogy ne váljon belőle is egy megmentendő versenyző és ténylegesen segíteni tudjon. Először Chanért indult el a 65 km/h -ás szélben, majd miután sikerült elérni és a hajóba húzni, Siewt is kimentette és sikerült addig kitartaniuk, amíg megérkezett a koreai haditengerészet mentőhajója.
A nagy ijedtségre Lemieux még visszatért saját versenyéhez és végül 21. helyezettként ért célba a 32 induló között. Később ért még el jó eredményeket nagyobb versenyeken, de az olimpiai játékokra már nem volt lehetősége visszatérni. Visszavonulás óta vitorlázást oktat és versenyeket szervez Albertában.
Ahogy a fenti történet is mutatja, nem minden a győzelem. Vannak olyan szituációk, amikor még az első helynél is van feljebb.
