A mai sztori az olimpiák történetének egyik legemlékezetesebb és egyben legszomorúbb momentumát eleveníti fel. Készíts be pár zsepit és ismerd meg Derek Redmond inspiráló történetét!

Derek Anthony Redmond az egyik legígéretesebb brit atléta volt a 80-as években. 19 évesen hívta fel magára első alkalommal a figyelmet, amikor 1985-ben 44.82 másodperces eredményével országos rekordot döntött 400 méteres síkfutásban. Habár nemsokkal ezután Roger Black tovább javította a rekordot, 1987-ben 44.50-es eredményével már újra Redmondé volt az országos csúcs.

A két csúcsdöntés között  pedig az 1986-os Európa-bajnokságon és a Nemzetközösségi Játékokon két aranyérmet is begyűjtött a 4x400-as váltó tagjaként. Karrierje tehát álomszerűen indult, ám innentől kezdve pályafutását sajnos inkább súlyos sérülések és a felépülésért folytatott iszonyatos küzdelem jellemezte, mint további sikerek.

A 88-as szöuli olimpián például 10 perccel a futam előtt kellett visszalépnie a versenyzéstől egy Achilles-ín sérülés miatt. A következő évben emiatt öt műtétnek kellett alávetnie magát.
Az 1991-es Világbajnoskágon azért megmutatta a világnak, hogy korai még leírni őt. Óriási meglepetésre a 4x400-as váltóval legyőzték a sokkal esélyesebbnek tartott Egyesült Államok csapatát, így az Eb győzelem után egy világbajnoki aranyérem gazdagította Redmond éremgyűjteményét.

A végzetes pillanat

Rengeteg megpróbáltatással, egy Eb és egy Vb arannyal a háta mögött Redmond éremesélyesként érkezett az 1992-es barcelonai olimpiára. Mint minden világversenyre, ide is az édesapja kísérte el, akivel mindig is nagyon szoros kapcsolatot ápolt. Nem egy szimpla apa-fiú kapcsolat volt az övék, egyben a legjobb barátok is voltak.

Az előzmények ismeretében el lehet képzelni mennyire fontos volt Derek Redmond számára a 92-es olimpia. A 400 méteres síkfutás döntő futamának napján az édesapjával megbeszélték, hogy Dereknek le kell zárnia magában az elmúlt időszakot és a verseny idejére el kell felejtenie az elmúlt pár év összes szenvedését és kudarcát. Csak a futásra szabad koncentrálnia.

Több, mint 65 ezer néző figyelte, ahogy Redmond elstartol és rögtön magához is ragadja a vezetést. Az első 200 méteren minden a tervek szerint alakult, ám 175 méterrel a cél előtt hirtelen megtorpan, a combjához kap és pár fájdalmas lépés után a földre rogy. Ekkor még nem lehetett persze tudni, hogy mi történt pontosan, csak az látszott, hogy nagyon nagy a baj. Redmondnak elszakadt a combhajlító izma. Az orvosi személyzettel egy időben édesapja, Jim is megindult fia irányába. Neki természetesen nem lett volna szabad a pályán tartózkodni, de ez a legkevésbé sem érdekelte őt ekkor.

Iszonyatosan szomorú pillanat volt, amikor Derekben realizálódott, hogy második olimpiáján foszlottak szerte éremről szőtt álmai.
Aki látta biztosan nem felejti el, amikor Derek az orvosi segítséget visszautasítva nagy nehezen lábra állt, mert be akarta fejezni a versenyt, ahogy édesapjával azt megbeszélte.

A tömeg először meglepődve majd egyre növekvő buzdítással kísérte Redmond cél felé tartó evickélését. Ahogy sírva, egyre fájdalmasabban haladt előre egyszer csak két biztonsági emberrel a nyomában Jim Redmond tűnt fel a pályán, akit senki nem tudott volna megakadályozni abban, hogy segítsen a fiának. Végül 120 méterrel a cél előtt sikerült őt elérnie, így kettesben érték el a célt 65 ezer néző ovációjának közepette. Pár méterrel a cél előtt Jim elengedte a fiát, aki így egyedül ért be a célba. A többi versenyző természetesen már régen befejezte a versenyt (az amerikai Steve Lewis nyert), de a közönséget ez teljességgel hidegen hagyta. Állva tapsoltak és éljeneztek a Derek Redmond teljesítményének.
Sokak szerint ez volt az olimpiák történetének legmeghatóbb pillanata.
Derek később így nyilatkozott: “Nem számít, hogy hősnek vagy idiótának gondolnak, be akartam fejezni. Nem a közönség miatt, magam miatt.”

Sportkarrier vége

Két évvel Barcelona után Redmondnak végleg abba kellett hagynia a futást, a lába sajnos nem bírta tovább. A sporttól viszont nem távolodott el, egy ideig még játszott a Birmingham Bullets kosárlabda csapatában és motorversenyeken is indult.
Jelenleg, társtulajdonosa egy superbike csapatnak, amely mellett motivációs beszédeket tart a mai napig.