1927-ben célfotó döntött a 24 órás Bol d’Or autóverseny győzteséről. Ahogy a megállni készülő befutók lassan előtűntek a porfelhőből, a győztes autó volánja mögött egy szélesvállú jólöltözött személy vigyorog.
Közelebbről megnézve ezt a macsó figurát, valami nagyon szokatlan dolgot vehetett észre a közönség. Egy női arc vonalai rajzolódtak ki a poros szélvédő mögött. A futamot Violette Morris nyerte, akit minden bizonnyal a 20. század első felének legjelentősebb női alakjaként tartanánk számon, ha időközben nem sodródik a történelem rossz oldalára.

Amikor az említett fotó készült Violette már országszerte ismert sportoló volt (ami nőként nem kis szó a 20. század első felében), viszont az 1928-as év egy egy olyan spirálba terelte, amelynek végén csatlakozott a történelem legkegyetlenebb csoportjához. Kiérdemelte a Gestapo hiénája gúnynevet, meggyilkolását pedig nem véletlenül kezelte a legnagyobb prioritások között a francia ellenállás.

Kezdetek

Violette Morris nemesi családba született 1893 április 18-án. Öt nővére mellett ő volt a legkisebb gyerek a családban. Gyermekkoráról nem találni sok információt, annyi bizonyos, hogy kamaszkorát egy kolostorban töltötte.

Ahogy kitört a I. világháború, friss házasságát félredobva vállalt mentősofőri állást, ami igazán közel állt hozzá és innentől nem volt megállás. Szenvedélyévé vált a vezetés. Nem csak a volán mögött volt ám aktív, a sportpályákon is megmutatta, hogy bármikor és bármiben felveszi a versenyt a férfiakkal.
A mottója az volt, hogy amire egy férfi képes, arra Violette is.

Sport karrier

Az I. világháború akkor vált realitássá számára, amikor az edzőtermet, amelybe bokszolni járt, segélyállomássá alakította át a vöröskereszt. Több se kellett neki, jelentkezett önkéntesnek és vezetési képességeit megvillantva szállította a sebesülteket a frontvonalról.

A világháború után kicsit kiszállt még a kormánykerék mögül, hogy elinduljon az olimpián. Diszkosz, gerely, és súlylökés volt éppen porondon nála.

Tagja volt a francia vízilabda válogatottnak is, ami duplán megsüvegelendő, hiszen akkoriban még nem volt női ága a sportágnak, így a férfiak közt játszott. Máig ő az egyetlen nő, aki férfi vízilabda válogatott tagjaként ugorhatott a medencébe. Eddig nem rossz, de koránt sincs még vége.

Középpályásként két focicsapatban is játszott. A Femina Sports-ban 1917-19-ig, valamint az Olympique de Paris-ban 1920-26-ig. Emellett tagja volt a női fociválogatottnak is és csak úgy mellékesen nehézsúlyú női bokszbajnoknak is mondhatta magát. Kellett neki a kihívás ezért rendszeresen mérkőzött férfi ellenfelekkel is, általában sikerrel.

A teljesség igénye nélkül, a következő sportágakban bajnoki címet is nyert: íjászat, kerékpározás, súlyemelés, úszás, tenisz. Hihh-et-et-len!

A korábban említett sportágakon kívül pedig kipróbálta magát még országúti kerékpárban, motorversenyzésben, lovaglásban, birkózásban és úszásban is.

Az első igazi autóverseny, amelyen részt vett, az 1922-ben megrendezett Bol d’Or volt, egy ultra fárasztó 24 órás országúti verseny. Mondanom sem kell, hogy előtte nem vett részt nő ezen a versenyen. Első alkalommal 4. helyen végzett, sikerült viszont megjavítania a kör rekordot. A következő években egy fokozattal még feljebb kapcsolt. 1927-ben végül megnyerte a versenyt, ami elhozta számára a nemzetközi hírnevet is.

Időközben több más versenyen utasította maga mögé a férfiakat. Ilyen volt például a San Sebastian Grand Prix. A végeredményt felesleges is leírnom.

Amint említettem elég aktív volt a futballpályán is és a stílusa nem volt éppen nőies a feljegyzések szerint. Egy-egy durvább belépőre állítólag nem egyszer parasztlengővel válaszolt a pálya közepén, ami után persze mehetett egyből zuhanyozni.

(Sebaj, ilyenkor is feltalálta magát. Volt, hogy rajtakapták, ahogy a zuhanyzóban a csapattársaival került igen közeli kapcsolatba. Merthogy biszex volt a mi kis francia amazonunk, bizony. - Csak, hogy a bulvárosabb részek kedvelőinek dobjak egy kis morzsát.)

1926-ban csak még férfiasabb lett miután eltávolíttatta a melleit. Erre azért volt szükség, mert azok bizony elég méretesek voltak a versenyautók ülései viszont igen szűkösek.

Lényeg a lényeg, hogy többeknek eléggé szúrhatta a szemét, hogy egy nő férfiakat aláz a ringben és a versenypályán is, ugyanis 1928-ban elvették a versenyengedélyét és országszerte eltiltották minden sporteseménytől, így az 1928-as olimpiától is. Nagy hiba volt.
(Az eltiltásban nagy szerepet játszott időközben napvilágra került biszexuális beállítottsága és nem túl erkölcsös életvitele.)

A magyar fotóművész, Brassaï elhíresült képe.

Ezután versenyautók építésével foglalkozott, ami majdnem olyan menő, mint vezetni őket, de az 1929-es nagy gazdasági világválsággal ezt az üzletet is elvesztette és tenisz oktatással volt kénytelen fenntartani magát.

Ezen történések után Violette finoman szólva sem volt boldog, mi több, bosszúra szomjazott.

Erre 1936-ban nyílt lehetősége. Korábbi autóversenyző riválisa Gertrude Hannecker kereste meg, aki valójában náci kém volt.
Innen nagyon negatív fordulatot vesz a történet és sajnos már nem a sporté a főszerep.

Végjáték

Az ellenállás pechére Violette Morris a háborúban is legalább úgy odatette magát, mint korábban a sportpályákon. Hiába, a Gestapo hiénája gúnynevet nem osztogatják csak úgy akárkinek. Ő elsősorban a kihallgatásokban és kínzásokban való igen aktív részvételével érdemelte ezt ki.

Egy idő után már annyira csípte az ellenállás szemét, hogy a legfontosabb céljaik között tartották számon a kiiktatását.
Erre végülis 1944 április 26-án került sor, amikor a brit SOE (Special Operations Executive) által támogatott partizánok szanaszét lyuggatták a sportkocsiját.

Árulóként nevét máig megvetés övezi Franciaország szerte.