Sportsztoríz

Slózi, az első magyar futballsztár

2015. december 29. 22:00 - sportsztoriz

schlosser_imre.jpg13-szoros magyar bajnok, 7-szeres magyar gólkirály, válogatott labdarúgó 21 éven keresztül, a világ valaha volt 6. legjobb góllövője. Aki egy kicsit is képben van a magyar labdarúgás hőskorával kapcsolatban rögtön tudja, hogy a felsoroltak nem illhetnek senki másra, csakis Schlosser Imrére, a legendásan görbelábú Slózira, az első Európa szerte elismert és ünnepelt honi labdarúgóra. Ha valakinek esetleg idáig kimaradt volna futballunk e korai szakasza, itt az ideje pótolni!

Sclosser Imre 1889 október 11-én született Budapesten Schlosser János és Kettner Irma harmadik gyermekeként. Négyen voltak testvérek, Slózinak két bátyja és egy húga volt.
Gyerekként a jól csengő nevű Aston Villában és a Remény Fc grundcsapataiban kezdett el focizni és emellett persze társaival a téren is rendszeresen rúgták a rongylabdát. Törzshelyük a Petőfi tér volt.

“A történet réges-régi, meglehet, hogy a magyar labdarúgás első “sztársztorija”. 1899 nyarán esett meg a Petőfi tér - akkor - lombos fái alatt. A tízéves Schlosser Imre és pajtásai mindennapos focimeccsüket vívták, természetesen rongylasztival, fél szemmel a csőszt, a futball kérlelhetetlen ellenségét figyelve.
  Egyszer csak felbukkant Podmaniczky Frigyes báró, a Dunakorzó elmaradhatatlan sétálója. A gavallériájáról és gyerekszeretetéről is híres Frici báró, az író, a politikus, az országgyűlési képviselő érdeklődve figyelte az izgalmas kiskapuzást. A kis Schlosser egyre csak attól rettegett, hogy véletlenül még a bárónak rúgják a sárral átitatott rongylabdát, tönkreteszik a városszerte emlegetett pepita öltönyét. És akkor jaj nekik.
  Imre nem bírta tovább, illedelmesen figyelmeztette a Kockás bárót, hogy “veszélyövezetbe” tévedt. Elképedésükre Podmaniczky ajánlattal állt elő: Ha valaki tíz lépésről lerúgja a cilinderét, szép ajándékot kap. A tér úri dámáinak megbotránkozására a kis Schlosser bal lába lövésre lendült, repült a rongylabda, a következő másodpercben Frici báró cilindere is. Az öreg harsányan derült a jól sikerült csínyen, másnapra pedig igazi bőrlabdával lepte meg a gyerkőcöket. Imre külön “prémium” gyanánt két ezüstforintot kapott.
  Ezt a játékot már akkor is mecénások éltették.”
Részlet a Magyar Futball Anekdotakincse című könyvből.

A kezdetek

A két idősebb Schlosser fiú már az FTC-ben sportolt, természetesen beajánlották az öcsköst is. Malaky Mihály a Ferencváros intézője egy próbamérkőzésre hívta, ahol meg lehetett elégedve a látottakkal, mert a meccs után rögtön nyélbe is ütötték a leigazolását. Így esett, hogy valamivel a 16. születésnapja előtt Schlosser Imre 1905-ben a regnáló bajnokcsapathoz igazolt.

Bár bajnokcsapat volt, a körülmények mai szemmel nézve nagyon kezdetlegesek voltak a Fradi háza táján. Akkoriban még nem az Üllői úton, hanem a Soroksári úton állt a pálya, de  ezen kívül nem sok minden volt ott. Klubházról még nem is álmodhattak a játékosok, de “tribűnként” is csak néhány lóca szolgált a vasúti töltés oldalában.

"Tagja voltam az FTC-nek, Magyarország bajnokcsapatának. Egyetlen ellenszolgáltatás, amit a klubomtól kaptam, az volt, hogy használhattam az FTC mezt. A cipő, amellyel a győzelmet jelentő gólokat rúgtam, azonban már nem a klubé volt. Azt már magamnak kellett beszerezni. Egészen természetesnek találtuk, hogy ha játszani akarunk, ahhoz cipőt is kell venni, s ha az FTC-nek nem lett volna pénze, a zöld-fehér trikót is megvettük volna." (www.tempofradi.hu)

Szereplését a Fradi harmadik csapatában kezdte meg, de tehetségét látva nagyon hamar a második csapathoz irányították. Ez azért is volt óriási lehetőség, mert akkoriban az volt a bevett szokás, hogy ha lesérült valaki az első csapatból a második csapat azonos poszton játszó játékosát hozták fel, amíg a kezdőjátékos fel nem épült. A lehetőség még 16 éves korában elérkezett, de a Postás elleni találkozón még nem állt készen. Saját bevallása szerint is csapnivalóan játszott aznap, így visszairányították a második csapathoz, hogy erősödjön még egy kicsit.
Három hónap múlva újra megkapta az esélyt és ekkor már élt is vele. Olyannyira sikerült felvennie a ritmust, hogy első szezonja végén máris magyar bajnok labdarúgónak vallhatta magát. 

schlosser-akcioban1.jpgLendül a legendás balos

Innentől kezdve futószalagon szállította gólokat a franzstadti szurkolótábor legnagyobb örömére. 1906 és 1915 között 129 mérkőzésen 215!! gólt hozott össze, amire hirtelen jelzőket sem találok.
Természetes, hogy csakhamar kihagyhatatlan lett a válogatottból is, ahol szintén nagyon fiatalon, már 17 évesen bemutatkozott.
Bár erősen ballábas játékos volt, kiismerhetetlen cselei és csupaszív játéka miatt óriási népszerűségre tett szert. Nem az a fajta csatár volt, aki a kapu előtt várja, hogy kiszolgálják. Beszámolók szerint fáradhatatlanul dolgozott mezőnyben is, illetve szívesen szolgálta ki a társakat ő is, ha úgy jött ki a játék.
Népszerűsége vetekedett a kor ünnepelt színészeivel, primadonnáival. Rengetegen utaztak Pestre csak azért, hogy megcsodálhassák Slózi (egy osztrákok elleni válogatott meccsen kapta a becenevet) játékát. A szurkolók nemzeti kincsnek tekintették, hatására versek, filmek születtek abban az időben. Nem mellesleg játékán fellelkesülve gyerekek ezrei kezdtek el focizni. Nagyon valószínű, hogy nélküle (és persze Orth, Schaffer, Cseh II és társaik nélkül) nem alakult volna ki a későbbi aranycsapat sem.
Személyiségére jellemző, hogy a hatalmas népszerűség ellenére mindig megmarad szerény, alázatos játékosnak és embernek.

slozi.jpg

“Az isteni Slózi népszerűsége akkora volt, hogy még életében utcát akartak róla elnevezni. (A szurkolók ezt nem várták meg, hanem 1911-ben el is nevezték az Üllői út mögötti kis utcát Slózi utcának...) De, hogy az örökkévalóság neki sem adatott meg, arra két példa…
Mikor abbahagyta a játékot a lengyelek szerződtették edzőnek. Az első edzésen ötezer ember volt kint. Schlosser kapura rúgott egymás után sokszor; hol a jobb kapufa mellett, hol a bal kapufa mellett ment be a labda a hálóba.
A lengyelek elnöke megkérdezte:
- Tessék mondani, hogyan kell kapura rúgni?
Slózi megállt, hosszan gondolkozott, majd kinyögte:
- Nem tudom… figyeljék meg…
Ezért nem lett belőle jó edző.
Annyira szerette azonban a focit, hogy letette a játékvezetői vizsgát. De olyan rosszul vezette az első mérkőzését Budafokon, hogy egy fiatal szurkoló bekiabálta neki:
- Bíró úr, rúgott már maga valaha labdába?
Így is elmúlhat a világ dicsősége...”
Részlet a Magyar Futball Anekdotakincse című könyvből.

Váratlan klubváltás

 Pályafutása 1915-ben nem várt fordulatot vett. Összekülönbözött a Ferencváros vezetőségével (állítólag taknyos kölyöknek nevezték) és meg sem állt a Hungária körútig.

Titokban sok könnyet hullattam az elhagyott zöld-fehér színekért, melynek még ma is változatlanul híve vagyok és az is maradok. Könnyen meg lehet ezt érteni, hiszen az igazi klubszellemet ott szívtam magamba és az FTC-ből lendült futballkarrierem a magasba. Mindig igazi örömet éreztem, mikor a zöldfehér sávos trikót magamon feszülni éreztem. A zöld-fehér színek iránt érzett szeretetemet azon reménykedésem is bizonyítja, hogy kisebbik fiam, aki jelenleg még a kölyökcsapatban rúgja a labdát, néhány év múlva fel fogja eleveníteni azokat az időket, amikor az FTC-ben Slózi rúgta a gólokat…” (www.tempofradi.hu)

Slózi hatékonyságát nem törte meg a klubváltás, az MTK-ban is a megszokott ütemben szállította a gólokat. 115 mérkőzésen 135 gólt ért el, az 1916/17-es szezonban 16 meccsen elért 38 gólja azóta is rekord. 1916-1922 között hat bajnoki címet és egy gólkirályi címet szerzett.

Külföldi pályafutás

Külföldön először nem is játékosként, hanem edzőként kapott szerepet a svéd IFK Norrköping csapatánál. Itt túl nagy sikereket nem ért el, de egy jól sikerült lengyel túra után szerződtette a krakkói Wisla.

Rövid idő után a csapat nem tudta állni a fizetését ezért Bécsbe tette át a székhelyét, ahol mindjárt két csapat is foglalkoztatta. Az ifiket edzette az első osztályú Wiener AC gárdájánál és emellett vezetőedzőként tevékenykedett a második vonalban szereplő Brigittenauer AC csapatánál. A Brigittenauerrel sikeresen fel is jutott az első osztályba, ahol végül a második helyen végzett a WAC-ot is megelőzve.

 Bár kétségtelenül voltak sikeres időszakai, az igazság az, hogy Schlosser Imre nem volt jó edző. Ezzel kapcsolatban fia (Solymosi Norbert válogatott kapus és kosárlabdázó) így nyilatkozott:

“Amilyen csodálatos futballista volt az édesapám, annyira nem boldogult az edzősködésben. Egyszerűen nem volt jó edző. S ahogy nem volt jó edző, ugyanúgy nem volt jó üzletember. Volt egy kis sportszerboltja, de ott is inkább a szívére, mint a zsebére hallgatott. Ha bejött egy gyerek, s kért egy labdát, s előszedte a kuporgatott pénzét és bevallotta, hogy… ennyivel meg ennyivel kevesebbje van – apám levette a labdát a polcról, odanyomta a kezébe, mondván: – Vidd csak el, s rúgjál vele sok gólt… A rengeteg tiszteletdíjból is nagyon sokat elosztogatott a gyerekeknek. Kivitte a pályára, s a legügyesebbnek egyet-egyet a kezébe nyomott. Mindenki szerette, tisztelte.”  (www.tempofradi.hu)

Újra itthon

37 évesen még megadatott neki, hogy újra magára öltse az imádott zöld-fehér mezt. Góllövő képessége semmit nem kopott az edzősködéssel töltött idő alatt. Az 1926/27-es szezonban 14 meccsen 11 gólt ért el.

A következő szezonban már a Budai 33 játékos-edzőjeként szerepelt majd a másodosztályú Pesterzsébet játékosa lett. Itt jelentett be visszavonulását, bár néhány mérkőzésen később még pályára lépett a Budafok színeiben.

Válogatott

Slózi 21 éven át szolgálta a nemzeti csapatot és nem is akárhogy! Nincs még egy olyan játékosa a magyar futballnak, aki ilyen hosszú időn át válogatottnak mondhatta volna magát. 38 évével sokáig a legidősebb válogatott labdarúgó címet is magának tudhatta.
Első alkalommal 17 évesen viselhette a címeres mezt Hajós Alfréd (igen, az a Hajós Alfréd) kapitánykodása alatt. Első meccsén még nem sikerült betalálnia, de sokáig azért nem kellett várni az első válogatott góljára sem. Egy hónappal debütálása után 1906 november 4-én egy góllal vette ki a részét az osztrákok elleni 3-1 -es sikerből.
1927-ig 68 mérkőzésen lépett pályára a válogatottban és ezalatt az idő alatt 58 gólt ért el. Legemlékezetesebb meccsén 6 gólt rámolt be Svájc válogatottja ellen (9-0 volt a végeredmény), de emellett volt még egy 5 gólos és három 3 gólos meccse is a válogatottban. 

A későbbiekben néhány évig még játékvezetőként is szolgálta a honi labdarúgást. 66 évesen pedig abban a megtiszteltetésben volt része, hogy 1955-ben, a 100. magyar-osztrák mérkőzésen ő végezhette el a kezdőrúgást 104 ezer(!) néző előtt a Népstadionban.

schlosser-imre_100_osztrak_magyaron.jpg

Schlosser Imre, az ország Slózija 1959 július 28-án hunyt el Budapesten. Népszerűségére jellemző, hogy halála után két kőfaragó rajongója ingyen készítette el sírkövét, amelyen ez szerepel: Slózi. 75x a hazáért.

Puskás Ferenc egyszer viccesen azt nyilatkozta, hogy ha az égi pályákon összeáll minden idők legjobb magyar válogatottja - és őt is beveszik a csapatba - , akkor Schlosser kedvéért hajlandó kihúzódni a balszélre. - Hát ekkora játékos volt Schlosser Imre, az első magyar futballsztár.

Eredményei:

  • Magyar bajnok: 13 alkalommal
    Ferencváros (7): 1906-1907, 1908-1909, 1909-1910, 1910-1911, 1911-1912, 1912-1913, 1926-1927
    MTK (6): 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919, 1919-1920, 1920-1921, 1921-1922
  • Magyar kupa-győztes: 2 alkalommal
    Ferencváros: 1913, 1927
  • Auguszta Serleg-győztes: 1914
  • Challenge kupa-győztes: 1909
  • Ezüstlabda-győztes: 1906, 1908, 1909
  • Magyar bajnoki gólkirály: 7 alkalommal
    Ferencváros (6):
    1908-1909: 30 gól/15 mérkőzés=2,0-s átlag
    1909-1910: 18 gól/16 mérkőzés=1,125-ös átlag
    1910-1911: 38 gól/18 mérkőzés=2,11-es átlag
    1911-1912: 34 gól/17 mérkőzés=2,0-s átlag
    1912-1913: 33 gól/16 mérkőzés=2,06-os átlag
    1913-1914: 21 gól/13 mérkőzés=1,615-ös átlag
    MTK (1):
    1916-1917: 38 gól/16 mérkőzés=2,375-ös átlag! Magyar bajnoki csúcs
  • A stockholmi olimpia résztvevője. A vigaszág győztese (5. hely)
  • Az év labdarúgója: 1911/1912
  • Az FTC örökös bajnoka: 1974
  • Európai gólkirály: 1911, 1912, 1913, 1914

     

    3 komment

    A bejegyzés trackback címe:

    https://sportsztoriz.blog.hu/api/trackback/id/tr188210636

    Kommentek:

    A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

    Skatulya bácsi megmondta 2016.01.07. 12:19:47

    A legfőbb jellemzője, hogy olyan karikalábai voltak, hogy az ember nem győzött csodálkozni rajta!

    Bafana 2016.01.07. 12:47:45

    Fél évszázad a futballpályán című önéletrajzi könyvét csodálattal olvastam. Ajánlom!