Elnézést ezért a clickbait-es képzavarért a címben, természetesen nem, mint focista járta meg a téli olimpiát, hanem jégkorongozóként, de ne szaladjunk ennyire előre. Ordódy Béla egy igen sokoldalú sportoló volt, ezért nagyon meglepő volt számomra, hogy milyen kevés forrás érhető el vele kapcsolatban. Így a tervezettnél kicsit rövidebb, de remélhetőleg ettől még élvezetes posztban tekintjük át színes pályafutását.
Ordódy Béla 1880.01.13 -án született Budapesten és labdarúgóként kezdte meg sportolói karrierjét a Budapesti TC csapatában 1897-ben. Középpályásként, vagy ahogy akkoriban hívták fedezetként játszott az első alkalommal kiírt magyar bajnokságban 1901-ben. Dodi - ahogy barátai hívták - nem volt különösebben gólerős játékos, inkább szorgalmával és gyorsaságával hívta fel magára a figyelmet, illetve azzal, hogy nagyon jól fejelt. Ez kifejezetten ritka erény volt a labdarúgás hőskorában.
Erős kezdéssel 1901-ben és 1902-ben is bajnokságot nyert a BTC-vel, a második évben begyűjtve az év játékosa címet is. Itt csapattársa volt Manno Miltiades, akinek hihetetlenül változatos karrierjéről korábban szintén megemlékeztünk.
1903 és 1905 között a BEAC csapatát erősítette, innen kapott behívót a válogatottba is. A nemzeti csapatban két mérkőzés jutott neki 1904-ben, mindkettő Ausztria ellen.
Még aktív játékos volt, amikor elkezdett játékvezetéssel foglalkozni, az egyik legjobb vizsga nélküli bíróként tartották nyilván. Olyannyira bíztak benne, hogy igen rangos mérkőzéseket is bíztak rá. Ő vezette például válogatottunk második hivatalos mérkőzését 1903 áprils 5-én, Csehország ellen, amelyen a magyar csapat 2-1 arányban diadalmaskodott, megszerezve ezzel első hivatalos győzelmét.
Az 1905-ös szezonra az FTC csapatába igazolt, de pályára már nem lépett az évad bajnokcsapatában. A bajnokság végeztével fel is hagy a labdarúgással és a játékvezetéssel is. Figyelmét más sportágak, legfőképp a jégkorong (amit ekkor még jéglabdának hívtak) felé fordítja. A BKE gárdájának vált lassacskán meghatározó tagjává, mint kapus.Egy időben jellemzően több sportággal is foglalkozott egyszerre. Ha az FTC színeiben, mint labdarúgó nem is, mint vízilabdázó két alkalommal is bajnok tudott lenni 1918-ban és 1919-ben.
A 20-as években pedig már az FTC tenisz szakosztályát vezette. Apropó, tenisz! Nem csak a klubvezetésben jeleskedett, játszott is. Három alkalommal hódította el az FTC örökös tenisz vándordíját.
Mindezek mellett töretlenül védte válogatott szinten a jégkorong kaput is. Így fordulhatott elő, hogy az 1928-as St. Moritz-i téli olimpián való szereplésével máig ő a legidősebb játékos, aki jégkorongban pályára lépett. Igaz, csak egyetlen meccsen lépett pályára, de 48 évesen és 29 naposan ez sem kis teljesítmény. Ez volt a magyar jégkorong válogatott első szereplése a téli olimpiákon (még kettő követte 36-ban és 64-ben) és az utolsó, 11. helyen zártuk a tornát.
A későbbiekben edzőként, versenybíróként, sportszövetségi munkatársként is szolgálta még a magyar sportot a végzettsége szerint egyébként vegyészmérnök Dodi.
Ordódy Béla 1955-ben, 75 évesen hunyt el Budapesten.
